Mellnagyobbítás
A mellnagyobbítás a múlt század harmincas éveiben a szakemberek a fenékről kimetszett zsírszövetek mellbe ültetésével kísérleteztek. Az eredmény azonban csak átmeneti volt mindenkinek, mivel a zsírszövetek az új helyükön hamar felszívódtak, gyakran nem is egyforma mértékben. A 40-es évekre a módszer teljesen kiment a divatból sajnos.
Mellnagyobbító szilikoninjekció
A folyékony mellnagyobbító szilikoninjekciók a II. világháború után váltak népszerűvé, különösen azon japán prostituáltak körében, akik meg akartak felelni az amerikai katonák kebelvonatkozásban nagyobb igényeinek. A módszer hamarosan elterjedt és San Francisco és Las Vegas topless táncosnőit is meghódította, ám a viszonylag olcsón hozzáférhető nem egyszer kétes tisztaságú alapanyag, szilikon és a beavatkozás látszólagos egyszerűsége miatt gyakran minden orvosi képzettség nélküli sarlatánok végezték e műtéteket.
A 60-as évek közepére kiderült azonban, hogy a látványosabb mellek érdekében komoly egészségügyi kockázatokat is vállaltak a szilikoninjekcióval kezelt emberek. A sajtó egyre nagyobb számban adott hírt krónikus gyulladásokról, tumorszerű duzzanatokról, fertőzésekről, kényszerű melleltávolításokról és a vándorló szilikon miatt bekövetkező különböző szervkárosodásokról.
A meglehetősen komoly következményekkel járó mellékhatások miatt mára ez a furcsa módszer teljesen eltűnt a szakemberek által végzett beavatkozások palettájáról.
Mellnagyobbítás: műanyag szivacsok
A szilikoninjekciók mellett más módszerek is megjelentek az 50-es évek végére Amerikájában. A szakemberek szinte valamennyi alkalmasnak látszó szintetikus anyaggal kísérletet tettek közben. Polivinil, nejlon, poliuretán, sőt még a teflon, a kor csodaműanyaga is feszített nem egy büszke női kebelben közben. A hölgyek kezdetben elégedetlenek voltak az implantátumokkal ám azok idővel s ehhez olykor elég volt egy év is összezsugorodtak, megkeményedtek. Eltávolításuk alkalma során a mell gyakran eltorzult, már amikor az implantátumok kivétele lehetséges volt, hiszen nem egyszer a mellszövetek oly mélyen belediffundáltak a szivacsok anyagába, hogy a műtétről szó sem lehetett már..
A szokásos komplikációk itt is jelentkeztek már az elején, s a gyulladások, a fertőzések valamint a polivinil időközben kiderült rákkeltő hatása miatt az orrosok más anyagokkal kezdtek kísérletezni közben. Mai szemmel nézve talán már furcsának hat, de készült mellnagyobbító implantátum üvegből, elefántcsontgolyókból, gyapjúból, sőt még szarvasmarhaporcból is.
Mellnagyobbító szilikontasakok
Thomas Cronin és Frank Gerow doktorok által 1961-ben kifejlesztett új típusú mellnagyobbító implantátumokat két évvel később a Dow Corning vállalat dobta piacra. Az új termék lényege, hogy testbarát szilikongumiból készült tasakba töltenek az igényeknek megfelelő mennyiségű zselészerű szilikont, majd ezt ültetik be a vállalkozó szellemű hölgyek testébe. A következő 40 évben tucatnyi továbbfejlesztett modell, vékonyabb, ellenállóbb és varratmentes tasakok, különböző sűrűségű töltőzselék kerültek forgalomba, a lényeg azonban nagyjából ugyanaz maradt.
sós vizes implantátum
Az eszközt 1965-ben a francia dr. H. G. Arion mutatta be a világnak. A szilikontöltésű változatoktól lényegében abban tért el, hogy a tasakokat beültetés után steril sóoldattal töltötték fel a kíván méretre mindenkinek. Kezdetben kevésbé volt népszerű, mint a szilikontöltetű, mivel egyes orvosok és páciensek szerint hajlamosabb volt a spontán leeresztésre, illetve a folyékony anya állítólag kevésbé kelt természetes hatást. A kezdeti idegenkedés ellenére azonban a 90-es évekre ez a módszer uralta az USA mellnagyobbítás implantátum piacát.
Betiltják a szilikont- mellnagyobbítás
1992 januárjában a növekvő aggodalmak hatására, melyek szerint a szilikonimplantátumok közrejátszhatnak bizonyos autoimmun betegségek kialakulásában, dr. David Kessler FDA-biztos önkéntes moratóriumra szólította fel az implantátumgyártókat a mellnagyobbítás piacán. Mivel a rendelkezésükre álló idő alatt az érintettek nem tudták hitelt érdemlően bizonyítani a termékek biztonságos voltát az USA egészségügyi hatósága előtt betiltotta a szilikontöltetű implantátumok forgalmazását.
A kozmetikai célokból végzett műtétek mellnagyobbító implantátuma ezután csakis sóoldattal töltött lehet. A szigorú tiltás az alternatív töltőanyagok felé fordította a mellnagyobbítás piacon maradt gyártók figyelmét, kísérleteket végeznek cukros és keményítőtartalmú folyadékokkal mindenhol, mogyoró- és szójaolajjal egyaránt. Ez utóbbival töltött termékek az európai piacon is megjelennek általában, de 1999-ben szintén kivonták a forgalomból, mivel a tasakok kilyukadásakor szétfolyó töltőanyag mérgező hatásúnak bizonyult az emberekre.
A mellnagyobbítás cáfolat éve
Az Egyesült Államok tudományos akadémiája 400 oldalas jelentésben tette közzé mellnagyobbító vizsgálata eredményeit, mely szerint semmiféle bizonyítékot nem talált arra nézve, hogy a szilikonimplantátumoknak köze lenne olyan krónikus betegségek kialakulásához, mint a reumatoid arthritis, a lupus vagy éppen más szisztémás betegségek elterjedésében. A legnagyobb egészségügyi kockázatot az jelenti általában, hogy a tasakok kilyukadnak vagy megrepednek és ez különböző fertőzésekhez illetve hegszövetek kialakulásához vezethet mellnagyobbító műtétekkor. A plasztikai sebészek szerint ezzel újra megnyílt az út a szilikon kozmetikai beavatkozásokban történő alkalmazása előtt általában.