Minden szőnyeg két fő részből áll a rajzolatok szempontjából. A keretből és a belső részből, vagyis a tükörből. A keret körülfogja és egységbe tömöríti a középső rész mintarendszerét. Ez együtt csak úgy lehet tökéletes, ha a szőnyegeken harmonizál és egységes a két minta. Hogy néha miért egészen hasonlatosak egymáshoz a különböző földrajzi területek mintarendszerei, az igen elgondolkodtató. Meglepő hasonlóság fedezhető fel például- és ez nem csak kivételesen egy a sok közül- a kis-ázsiai anatóliai szőttesek a perui indiánok által szőtt szőttesek között. A népművészet és az istenhit szorosan összefügg egymással, és ennek terméke, megfogalmazása lehet például a szőnyeg, vagy szőttes is.
A rajzolatok lehetnek geometrikusak, és lehetnek növényiek, vagy figurálisok. A szőnyegek ornamentikáját nagyban befolyásolta, hogy azokat a területeket, ahol ezek az emberek, illetve népek éltek, milyen vallású közösség lakta. A mohamedánoknál például az iszlám vallás már a kezdetekkor két fő irányzatra vált szét. Az egyik a figurális alakzatokat és az ember ábrázolást is felhasználó síiták voltak, a másik a szigorú ortodox szunniták, akiknek a hite szerint tiltott mindennemű alakos ábrázolás. Ők kizárólag a tisztán növényi ábrázolást alkalmazták. Az oszmán- török birodalom nagy része szunnita vallású volt, így a kis-ázsiai szőnyegek nagy része nem is ábrázol alakokat. Anatóliában a véres belháborúkkal tarkított történelem és a hatalmi harcok eredménye, a szunniták megerősödése látszik, az itt készített szőnyegmintákon. Érdekes, hogy ezek a geometriai minták, melyek vizsgálatunk nagy részét képezik, Anatólián kívül Ázsiában, a kaukázusi területeken, és a türkméneknél maradtak fenn. Az ázsiai területek igen elzártak voltak a külvilágtól. Az itt élő népek zárt világot képeztek, és így könnyebb volt számukra a múltból jövő távoli üzenetek formarendszerébe foglaltak megőrzése. Természetesen ezek tisztasága és az általuk közvetített tudás így is lassan elkopott, de még mindig inkább itt érződött pontosan, mint egy kereskedő, vagy az örökké harcoló, nomádokkal gyakran keveredő népeknél. A Közép- Ázsiát uraló török népeknél (például a türkméneknél) a legkötöttebbek a formarendszerek és a színezés rendszere. Mindig vöröses barna, vagy barnásvörös színhatás a természetes színezés eredménye, és az évszázados, szigorúan megtartott geometriával párosult. Az előző fejezetben leírtakat kiegészítve itt jegyezném meg, hogy a növényi és az állati eredetű festékeket az 1860-as években a silány anilin festékek váltották fel. Ezek a vegyi festékek igen rossz minőségűek voltak, ráadásul tisztításkor engedték a színüket. Azokat a szőnyegcsomózókat Perzsiában, akik az uralkodó tiltása ellenére is ezekkel az olcsó festékekkel megfestett gyapjút használták fel szőnyegkészítéshez, súlyosan megcsonkították. Kezük levágásával fizettek bűnükért.
Azt gondolom, hogy minden színhez egy hang és egy érzés is tartozik. Így érthető, hogy egy nem odaillő szín disszonáns hangot is eredményezhet, melynek rezgése nincsen harmóniában környezetével.
Minden egyes szőnyeg felfogható szerintem egy-egy zeneműalkotásnak is, és a hozzáértők gyönyörű dallamokat képzelhetnek el ezen minták alapján. Talán ezzel magyarázható az a jó érzés, mellyel egy-egy szép szőnyeget nézünk. A rajzolatok a szőnyegeken síkban, elméletileg, tehát két dimenzióban léteznek, de a modern tudomány (időfizikai ismeretek) lehetővé teszi számunkra, hogy térbeli kiterjedésükkel is találkozzunk, kinek-kinek fantáziája szerint. Talán az egyetlen fajta szőnyeg, amely háromdimenziós valójában megmutatkozik, az a kínai szőnyeg. A szinte domború virágmintákat reliefelt szélkivágások alkotják. A tisztán használt színek és minták látványa kellemes érzéssel tölti el a szemlélődőt.
A szőttesek mesés világa és a kézzel csomózott szőnyegek, minta- és színvilágukban nagyon közel állnak egymáshoz. Itt azonban meg kell említenünk egy-két érdekességet. A minták és színek konturját gyakran követi visszaforduló leszövőszál, ez úgynevezett slicc nyílást eredményez.
Ez teszi lehetővé a fény és az árnyék mesés játékát. Ezek az apró nyílások szolgáltak fényáteresztőként a sátorajtók, ablakok díszítésénél. A keleti ember, lelki beállítottsága miatt, szívesen gyönyörködött egy csodálatos fény és árnyjátékban.
Tudva lévő, hogy a mecsetekben függönyként az ablakszárnyakra függőlegesen elhelyezett díszes szőtteseket használtak. Kívülről beszűrődő fény ezeken a kis réseken láthatóvá tette a minták vonalait, és ezzel együtt a színek kontúr vonalait is.
Térjünk tehát ki részletesebben
ezekre a csodálatos, az emberek fantáziavilágát megmozgató, néha
szinte páratlan műalkotásokhoz. Az egyszerűségükből is harmóniát
sugárzó szőnyegminták ugyanúgy hordozzák a világmindenség tudását,
mint a legbonyolultabb számítógépek által rajzolt matematikai függvények
vagy fraktálok rajzolatai. Ha csak egy kicsit is megértjük e múltból
jövő üzeneteket, amelyek rajzolatokban és színekben vannak elrejtve,
sokat haladhatunk előre az ősi civilizációk és az egész univerzum
tudásának felismerésében. Hiszen ezek a mintarendszerek mindenütt
elénk tűnnek, nem csak szőnyegeken, hanem kerítéseken, oszlopfőkön,
népművészetünkben egyaránt.