Régóta foglalkoztatja az emberiséget a titokzatos Kelet művészete. Az óriás távolság, amely nem csak földrajzi, talán egy kicsit misztifikált is ezt a számunkra különös világot. A varázslatos, sokszínű és szinte kivétel nélkül egyedi keleti szőnyegek, meghódították az egész emberiséget. Ez a népművészeten alapuló és az évszázados ősi népi hagyományokra épülő kultúra tisztán láttatja a múltból megőrzött egyetemes mintákat. Mint később látni fogjuk, ezek a minták, melyek a végtelen múltból, sokszor szinte az újabb kőkorszakból származnak, hosszú időn keresztül megtartották formájukat és formarendszerüket. A háromdimenziós formarendszerek és ezek síkvetületei szorosan kapcsolódnak világunkhoz, méret- és mértékrendszerükkel tükröződve vissza bennük. (Példaként említeném, hogy a Dávid-csillag, amely két háromszögből áll, a térbeli oktaéder egyik síkvetülete.) Az ősi minták között élünk ma is, és minden pillanatban találkozhatunk velük.
Megelevenednek a szőnyegkészítés régi és jelenkori pillanatai, bemutatva a kaukázusi, a régi és a mai irán, kis-ázsiai és a távol-keleti szőnyegek jellegzetességei.
A kezdetekkor a világon sok helyen, ahol a körülmények és a lehetőségek adva voltak, rejtelmes módon, szinte egyszerre alakul ki a szőnyegcsomózás. Nincs olyan hely, ahol valamilyen formában ne használnának szőnyeget, és ez talán az egyik legnagyobb adománya, felbecsülhetetlen értéke ennek a művészetnek. A szőnyegkészítés és –művészet kialakulásában azonban feltehetően igen nagy szerepe volt a közép-ázsiai nomád törzseknek. Abdulkadir Ersoy szerint a szőnyegkészítés több ezer évvel ezelőtt kezdődött valahol Közép-Ázsiában.
Így a hétköznapi, több évszázados vagy akár évezredes népművészet egyben iparművészet is, és szolgálja a díszítés hétköznapjait vagy ünnepeit. A szőnyeg írásos említése már az Ószövetségben is fellelhető, de megtalálhatjuk Homérosz Iliászában, vagy Aiszkhülosz színdarabjaiban is. Ezekben a klasszikus írásokban említést tesznek gyönyörű, dúsan mintázott, drága szőnyegekről. Ezekben az időkben, magának az önálló művészetnek nincs olyan nagy szerepe, hiszen a régen élt ember évszázadokon át saját használati tárgyait készítette el szép mintákkal díszitve. Használati tárgy volt tehát, és ha egy szőnyegre nézünk, tudnunk kell, hogy a történelem egyik nagyon messzire visszavezethető történetének egy darabját látjuk.
Ha elhasználódott egy szőnyeg vagy szőttes, pótolják a helyi hagyományok, igényük és ízlésük szerint.
Az emberi életet végigkísérte a szőnyeg. Születéskor a bölcsőt szőttes vagy szőnyeg képviselte a nomád népeknél. Felnőttként is ezzel díszítették otthonukat, takaróként és ágyként szolgált a hétköznapokban. Szőnyegek között éltek és haltak meg.
Nemcsak leterítve, földre
használták, ahogy z a latin „tapes” szó értelméből
következik, hanem ajtók, ablaknyílások befedésére is, mint szőnyeg
vagy kárpit. A nomád népeknél az otthont adó sátor berendezésekor
is jelentős szerepet játszott. Szőnyegtáskákban tartották értékeiket
és használati tárgyaikat is. Hitük hordozója volt a szőnyeg, hiszen
ráborulva imádkoztak rajta. Ez a mindennapos tevékenység szinte
nélkülözhetetlenné teszi a nomád ember számára a szőnyeget,
amely szent hellyé emelkedett a szemükben, és amelyen imádkozva,
lelki nyugalmat érezve, a hitükben boldogságot találtak.